Ezenkívül vannak lándzsa-, csepp-, szív- és virágalakú gyöngyök, igazgyöngyökre hasonlító teklák, különleges fényû macskaszemgyöngyök, foglalt és foglalatlan féldrágakövek, domború mintás fémgyöngyök, flitterek… lehet, hogy mire befejezem ezt a cikket, új gyöngyfajta jön divatba.

Csak egy van: mindig válaszd a minõséget! Vagyis, ha csak teheted, cseh gyöngyöt vegyél. Lehet, hogy kétszer drágább, de felfûzve legalább tízszer szebb! Sikerélményt ad gyereknek, felnõttnek egyaránt. Még dolgozni is sokkal könnyebb vele: ennyit számít, hogy a szemek tényleg egyformák, nem ahány, annyiféle, mint a jóval gyengébb minõségû távol-keleti gyöngyöknél.

Szép számmal vannak kifejezetten gyöngyre szakosodott hobbiboltok, itt biztosan találunk kedvünkre valót, vagy internetes gyöngyboltokban is bevásárolhatunk.

Készítsük elõ a munkaterületet!

Elõször is keressük meg a lakás legvilágosabb helyét.

Vegyünk elõ egy fehér, vagy legalábbis világos, egyszínû terítõt (textilszalvéta, de akár egy póló is megteszi), ezen fogunk dolgozni, hogy a gyöngyök ne ugráljanak szét. Terítsük az asztalra vagy egy tálcára, hogy könnyen odébb tehessük, ha kell.

Készítsük ki rá a következõket: egy darab szappant, színtelen körömlakkot, éles kisollót, tût – gyöngyfûzõtût, ez vékonyabb a varrótûnél, hobbiboltokban kapható – és cérnát.

A cérna semmiképpen ne varrócérna legyen, mert elszakad! Inkább hobbiboltban vegyünk gyöngyfûzõ vagy még inkább bõrvarró cérnát, a vékonyabb, 60-as méretût. Nem kell, hogy a színe pontosan megegyezzen a gyöngyökével, de azért fehér gyöngyöt ne feketével fûzzünk. (Persze dolgozhatunk damillal is, ezt sokan könnyebbnek találják, de a kész munka egy kicsit merev lesz, nem olyan szép, mintha cérnára fûztük volna.)

Vegyük elõ a nyaklánckapcsot, Öntsünk ki a gyöngyökbõl egy-egy kis kupacot a terítõre, és már dolgozhatunk is!

Tekerjünk le a cérnából annyit, amennyivel még kényelmesen tudunk bánni. Fûzzük tûbe! Itt jön az elsõ probléma: a cérna vége szétáll, és hiába nyalogatjuk, nem sikerül befûzni. Erre kell a szappan: dörzsöljük hozzá a cérna végét, hogy összeálljon.

Kezdésnek fûzzünk fel egy kásagyöngyöt, és kössünk rá csomót, ahogy az 1. ábra mutatja, 10-15 cm-re a cérna végétõl. Ezt a gyöngyöt késõbb leszedjük majd, a többi ábrán nem is szerepel.

Akkor lesz szép a munkánk, ha feszesen tudjuk tartani a cérnát addig is, amíg a következõ gyöngyöket felvesszük a tûre, ezért minden a helyes fogáson múlik. Fûzés közben mindig tartsuk jobb kezünkben a tût, bal kézben a munkánkat, a mutató- és hüvelykujjunk között (balkezesek pont fordítva), persze úgy, hogy hozzáférjünk. Amikor meghúzzuk a cérnát, vezessük hátra, a mutatóujjunk körme fölé, és a középsõ ujjunkkal csípjük oda! A gyûrûsujjunk alulról besegíthet.

Ahogy a fotón látható, a cérna a gyöngyöknél feszes marad akkor is, amikor a többi része laza. Tartsuk így a cérnát, amíg a tûre vesszük a gyöngyöket, tartsuk így akkor is, amikor bebújtatjuk a tût a megfelelõ gyöngybe, és még akkor is, amikor újra meghúzzuk a cérnát! Csak a legutolsó pillanatban engedjük fel a gyûrûsujjunkat, hogy a cérna utolsó pár centijét is behúzhassuk, aztán megint vezessük hátra a cérnát, és csípjük oda. Ennyi a trükk! Tapasztalataim szerint aki ezt begyakorolta, az már bármit meg tud fûzni.

Mit tegyünk, ha elfogyott a cérna?

A toldást csúszócsomóval rögzítsük: Hagyjunk a régi cérnából 7-8 cm-s darabot. Tekerjünk le új cérnát, és kb. ugyanennyi ráhagyással kössünk rá hurkot. A régi cérna végét bújtassuk át a hurkon, majd a hurkot finoman húzzuk kicsire, de még ne szorítsuk meg, hogy mozoghasson. Igazítsuk a régi cérna tövéhez, szorosan a gyöngyök mellé. Amikor jó helyen van, hirtelen húzzuk meg az új cérna két végét. Ha minden igaz, egy kis pattanó hangot hallunk, és a csomó most már szorosan a gyöngyök mellett marad. Folytassuk a fûzést az új cérnával. Végül lakkozzuk be a csomót, a két kilógó szálat külön-külön bújtassuk el egy-két centire a fûzésbe, mindig a már meglévõ szálak mentén haladva, majd vágjuk le.

Viszonylag kicsi mintáknál, mint amilyen ez a cikcakk is, megspórolhatjuk a csomókötést, ha a fûzést középrõl kezdjük: vágjunk le kétszer olyan hosszú cérnát, mint amilyennel egyébként dolgoznánk, és az elsõ szem gyöngyöt a közepére csomózzuk! Fûzzünk, aztán amikor már csak 10-15 cm cérnánk marad a kapocs felvarrására, akkor bontsuk ki a csomót, és folytassuk a fûzést a másik végén.

Mit tegyünk, ha nem megy át a tû a gyöngyön?

Ne nagyon erõltessük, mert a gyöngyfûzõ tû vékony, könnyen elgörbülhet, eltörhet. Inkább dobjuk el az ilyen gyöngyöt, és fûzzünk fel másikat. Ha ez nem megy, mert már benne van a láncban a problémás gyöngy, akkor se csavargassuk a tût, hanem fogjuk az olló két szára (nem az éle!) közé – mert így erõsebben meg tudjuk fogni –, és egyenesen húzzuk. Ha így sem sikerül, hagyjuk, a gyöngy is széttörhet, hiszen üvegbõl van; bontsuk le inkább és cseréljük ki.

Fûzzünk fel hat kásagyöngyöt, és bújtassuk a tût abba az egy-két gyöngybe, ahonnan kijöttünk, úgy, hogy a gyöngyök egy kört alkossanak, mint a 4. fotón. Húzzuk meg a cérnát. Menjünk végig újra ezen a körön négyszer-ötször, hogy jó erõs legyen. Addig bújtassuk a tût, míg ki nem érünk a hat gyöngy között pont középen. Fûzzük fel a kapcsot, és szúrjuk be a tût itt a cérnák közé. Öltsünk felváltva a kapocsba és a cérnákba, ötször-hatszor, ezzel erõsen odavarrjuk a kapcsot a cérnákhoz. A lánc másik végére ugyanígy varrjuk fel a karikát.

Fontos: a kapcsot mindig próbáljuk ki felvarrás elõtt, mert nagyon nehéz leszedni!

Bújtassuk a tût vissza a láncba egy-két centire. Vigyázzunk, hogy mindig a meglévõ cérnák mentén haladjunk, tehát ne kössünk össze olyan gyöngyöket, amik eredetileg nem voltak összekötve. Két gyöngy között bújjunk ki a tûvel, kössünk csomót a fûzésben lévõ cérna köré, húzzuk meg a szálat, és bújjunk vissza a láncba. Kicsit odébb még egy, majd még egy ilyen csomót kössünk, aztán még egy-két centire bújtassuk be a tût a láncba. Kenjük be egy kis körömlakkal a csomókat, hogy ne bomolhassanak ki, végül vágjuk el a cérnát.

Gyöngylapáttal, vagy egyszerûen kiskanállal merjük vissza a maradék gyöngyöket a zacskóikba – minden fajtát a sajátjába –, és kész!

A következõ részben néhány konkrét forma elkészítését mutatom be.

Szép E. Kinga