Mindkét házasfél esetében a leggyakoribb, legáltalánosabb vizsgálatokat vesszük sorba, a ritkább, kivételes vizsgálatok ismertetésétől eltekintünk.

A terhesség elmaradásának okait az alábbiakban gyakorisági sorrendben soroljuk fel. Általában a kivizsgálás sorrendje és lépései is ezek alapján történik.

1. Valamely szervi elváltozás, amely lehet fejlődési rendellenesség vagy valamilyen betegség következménye akár a férj akár a feleség szervezetében.

2. Hormonális működésbeli eltérés, amely a hölgyeknél gyakrabban tapasztalható probléma, azonban férfiaknál is előfordulhat. A hormonális eltérések elsősorban az ivarsejtek kialakulását, érését, kilökődését, életképességét befolyásolják.

3. Nem ritka a pszihés tényező sem. Az esetek egy részében a minden szempontból teljesen egészséges házaspárnál sem történik meg a teherbeesés. Ez lehet például azért, mert olyan nagy a gyermek utáni vágy, hogy ez akkora nyomást, teljesítési kényszert helyez a házaspára, ami már akadályozza a várva várt élet megfoganását.

4. Ritka esetben előfordulhat, hogy minden szempontból egészségesnek tűnő házaspár immunológiai okokból nem képes gyermeket foganni.

Legelső lépésben érdemes a házaspárnak felkeresni a feleség nőgyógyászát, és vele egyeztetve, megtervezve elkezdni a kivizsgálásokat.

A vizsgálatok jelentős részét bármely kórházban el tudják végezni, és amennyiben a gond már ott megoldódik, akkor nem válik szükségessé egy esetleges orvos-váltás sem.

A legtöbb nőgyógyász tud ajánlani urológust, így a férj vizsgálatai a feleségével együtt párhuzamosan elkezdhetőek. A férj kivizsgálása speciális urológiai rendelőben zajlik, amelyet andrológiai szakellátásnak hívnak. Egyes, meddőséggel foglalkozó centrumokban andrológus is rendel.

A kivizsgálások előtt érdemes megkérdezni a feleséget kivizsgáló-kezelő nőgyógyászt, hogy a férj kivizsgálásával kapcsolatban ragaszkodik-e egy adott andrológus vagy klinika vizsgálatához, illetve bizonyos vizsgálatok eredményeit csak egy adott helyről fogadja-e el. Tekintettel arra, hogy ez igen gyakran előfordul, ennek tisztázása minden esetben célszerű. A férj és a feleség kivizsgálásának és az esetleges beavatkozásoknak összehangolásával a siker valószínűsége lényegesen megnövelhető.

Azt tudnunk kell, hogy bizonyos vizsgálatokat, beavatkozásokat, illetve a mesterséges megtemékenyítés különböző fajtáit már speciális centrumok végzik.

1. Nőgyógyászati alapvizsgálat. Minden kivizsgálás ezzel kezdődik, amikor az orvos szemügyre veszi a külső és belső nemi szerveket. A szemmel nem látható eltérések kivizsgálására az alábbi kiegészítő vizsgálatok valamelyikének elvégzésére van szükség.

2. Ultrahang vizsgálat. Nőgyógyászati, hüvelyen keresztül elvégzett vizsgálatot jelent. Célja a nemi szervek alakjának, helyzetének, esetleges elváltozások meglétének eldöntése. A pár napos szünetekkel megszakított, egymást követő ultrahang-sorozattal biztosan nyomon követhető a petesejt érési folyamata, a petefészekből való kilökődése.

3. Hormonális ciklus meghatározása. A menstruációs cikluson belül, több vérvétel segítségével feltérképezhető a hölgy hormonális állapota. Ebből lehet kövtekeztetni a hormonháztartás működésére, illetve akár szervi elváltozásra is, amely a várandósság elmaradásának hátterében állhat. Amennyiben hormonális eltérésről van szó, akkor gyógyszeres kezelés megkezdése várható. Ha azonban szervi eltérés gyanúja merül fel, akkor célirányos speciális vizsgálatok is szóbajönnek, esetlegesen műtéti beavatkozásra is sor kerülhet.

4. Petevezeték átjárhatósági vizsgálat (hiszteroszalpingográfia=HSG). Erre rendszerint akkor kerül sor, ha az előző vizsgálatok egyikénél sem találtak semmilyen eltérést, így valószínűsíthető, hogy csupán fizikai akadálya van a két ivarsejt találkozásának. A petevezeték egy érzékeny, szűk keresztmetszetű cső, amelynek feladata a petesejt továbbítása a petefészekből a méh felé. Legtöbbször a hímivarsejtek a méhből felúsznak a petevezetékbe, és a megtermékenyítés itt történik meg. Elzáródásának egyik gyakori oka a kismedencében akár fiatal kislánykorban kialakult gyulladás.

A vizsgálat elvégzésének több formája ismeretes, célja azonban minden esetben az, hogy a kialakult összenövéseket kimutassák, vagy éppen kizárják. Történhet a vizsgálat a méhüregen keresztül befecskendezett kontrasztanyaggal. Ekkor röntgengép vagy ultrahang segítségével követik nyomon a kontrasztanyag áramlását. Ilyenkor általában rövid időre elaltatják a pácienst.

A befecskendezett kontrasztanyag sokszor már önmagában is képes a kisebb összenövéseket szétválasztani, így a vizsgálat elvégzése utáni hónapokban nem ritka, hogy a házaspár azzal az örömteli hírrel jön, hogy gyermeket várnak.

A további két módszer már műtéti körülmények között történik. Előnyeik, hogy a beavatkozások során a kóros elváltozások műtéti megoldására is lehetőség nyílik. 

A hastükrözéses (laparoszkópos) beavatkozás során a hasüregbe kb. ujjnyi, száloptikát tartalmazó csöveket vezetnek be, és ezen keresztül kamerával tökéletes képet kapnak arról, hogy a belső nemi szervek és azok környéke milyen állapotban van. A beavatkozás 2-3 napos kórházi benntartózkodást igényel.

A fertiloszkópos műtét során a kamera bevezetése a hüvelyen keresztül történik. Ez a bevatkozás maximum 1 nap kórházi benntartózkodást igényel, valamint az altatási megterhelés is kisebb, azonban a műtéti beavatkozások kivitelezése erősen korlátozott.

5. Méhtükrözés (hiszteroszkópia). Az előzőek kiegészítésére használt vizsgálat. Célja a méh üregébe bevezetett kamera segítségével a méh belső felszínének alapos, részletes átvizsgálása az eltérések feltérképezése. A beavatkozás során lehetőség van bizonyos elváltozásoknak azonnali műtéti megoldására is. A vizsgálat kiegészíthető petevezeték-tükrözéssel (tuboszkópiával).

6. Ritkább esetben speciális immunológiai vizsgálat is szóba jön.

 

1. Fizikális vizsgálat. Hagyományos urológiai vizsgálatot jelent, amikor is az orvos átvizsgálja a férfi nemi szerveket, megvizsgálva, hogy azokban nincs-e eltérés, valamilyen szervi akadálya a termékenységnek.

2. Ultrahang vizsgálat. A fizikális vizsgálatot mindig kiegészíti egy ultrahangos vizsgálat aminek segítségével a herék szerkezete, a bennük lévő esetleges gyanús elváltozások feltérképezhetőek, továbbá a prosztata szerkezete, valamint az ivarvezetékek is vizsgálhatóak.

3. Speciális esetekben röntgen-vizsgálatra is sor kerülhet, ha a kivizsgálás során valamely, a vesét is érintő elváltozás gyanúja merülne fel mellékleletként. Ez azonban igen ritkán szokott előfordulni.

4. Ondófolyadék vizsgálat. Bár a kivizsgálás legkellemetlenebb része, mégis, ez a leginformatívabb. Egyes betegségek - elsősorban gyulladások - mellett szervi eltérések, és a termékenyítő képességre utaló paraméterek is meghatározhatóak az ondófolyadékból.

Tekintettel arra, hogy a sperma paramétereinek változása az ejakuláció, és a vizsgálat között eltelt időtől nagymértékben függ, az ejakulációnak mindig a vizsgálat helyén kell történnie. Erre a magánklinikákon általában nagyon kultúrált, kedvező feltételeket biztosítanak, a feleség a férjjel lehet. Sajnos az állami intézmények döntő többségében nem biztosítanak alkalmas helyet, emiatt sokszor kellemetlen és megalázó helyzetek alakulhatnak ki.

Amennyiben a férj erre a vizsgálatra semmiképpen nem válalkozik, az előző vizsgálatok elvégzése akkor is indokolt, hiszen már azokból is sok információ megtudható. De tudni kell, hogy a teljes diagnózis csak az ondófolyadék vizsgálatával lehetséges.

5. Ritkább esetekben speciális immunológiai vizsgálat is szóba jön.

6. Hormonális kivizsgálás. Speciális betegségek gyanújának felmerülése esetén mindig indokolt lehet, az alap kivizsgálás részét általában nem képezi.

Amennyiben a fenti orvosi vizsgálatok olyan eltérést mutatnak – akár a nőnél, akár a férfinál -, amely a hagyományos műtéti módszerekkel nem megoldható, akkor merülhetnek fel a mesterséges megtermékenyítés lehetőségei. Ez utóbbiról a következő cikkünkben lesz szó.

Dr. Dékány Ágnes
Szülész-nőgyógyász szakorvos