Műtéti és egyéb komolyabb beavatkozástól mentes lehetőség a hormonális gyógyszerek alkalmazása. Akkor alkalmazható, ha egyértelműen csak hormonális eltérésről van szó, a nemi szervek épek. Sokszor 1-2 hónapos kezelés után a várva várt gyermekáldás megérkezik.

A hormonális gyógyszerek hosszabb idejű alkalmazása nem kívánt mellékhatásokat is eredményezhet, ezért orvosi kontroll, a szabályok betartása, és a páciens fegyelmezett együttműködése elengedhetetlen a sikeres és biztonságos alkalmazás érdekében.

A kivizsgálások során előfordulhat, hogy akár a feleségnél, akár a férjnél olyan eltérés igazolódik amely műtéttel orvosolható, ezáltal a megtermékenyülés, vagy a már megfogant gyermek kihordása elősegíthető.

A műtéti beavatkozásokra esetenként akkor is szükség lehet, ha mindezek mellett ugyan nem alakul ki várandósság, de a kihordás sikeressége a későbbiekben ilyen módon biztosíthatóvá válik.

A műtéti lehetőségek tárháza igen nagy, ráadásul ezek minden esetben egyénileg módosulhatnak. Bemutatásuk ezért meghaladja írásunk kereteit, így ezekkel további részletességgel most nem foglalkozunk.

Sokak által részleteiben nem ismert lehetőséggel, ennek formáival, alkalmazhatósági területével, előnyeivel, hátrányival szeretnénk részletesebben foglalkozni.

Az asszisztált reprodukciós eljárások közül a leggyakrabban alkalmazott, és a legkisebb beavatkozást igénylő eljárás az úgynevezett Intrauterin inszemináció.

A módszer lényege: A méh üregébe a megfelelő eljárással átmosott spermát egy vékony cső segítségével az ovulációhoz minél közelebbi időpontban helyezik fel. A megtermékenyülés orvosi beavatkozás nélkül történik meg. Az eljárás csak azt a spermiumszám veszteséget küszöböli ki, ami a spontán együttlét során a spermiumnak a hüvelyből a méhbe jutása során következik be.

Alkalmazhatósági terület: azokban az esetekben, ha a női nemi ciklus rendszeres, és normálisnak tekinthető, a peteérés vagy spontán, vagy gyógyszeres kezelésre elősegíthető, a petevezetők épek, és a méhüregben eltérés nincs. A férjnél csökkent hímivarsejt szám ellenére egy bizonyos mennyiségű és minőségű hímivarsejt jelen van. Elsősorban kis mértékű hímivarsejt szám eltérés esetén alkalmazható módszer. Amennyiben a férjnél akár műtét, akár valamely más betegség miatt hímivarsejt az ejakulátumban nem mutatható ki, és a herékből sem nyerhető akkor az idegen „spermabankból” nyert minta alkalmazása is szóba jöhet.

Előnyei:

- Általában nem szükséges hormonális kezelés.
- Kis beavatkozás, ami a hölgy részéről egy nőgyógyászati vizsgálattal megegyező megterhelést jelent.
- A megtermékenyülés orvosi beavatkozás nélkül a természetes módon jön létre.
- Növeli a megtermékenyülés valószínűségét alacsonyabb spermaszámmal rendelkező, de egyebekben egészséges házaspár esetén.

Hátránya: A meddő párok csak kis százalékában nyújt tényleges segítséget.

A megnevezés többféle beavatkozási lehetőséget foglal magában, amelyek ugyan apró, de lényeges különbségekkel bírnak. A köznyelv összefoglalóan „lombikbébi program”-nak nevezi az eljárásokat. Az „in vitro” kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy „üvegben”, tehát nem a női testben, hanem egy lombikban jön létre mesterségesen a fertilizáció, azaz a megtermékenyítés.

Minden, az „in vitro” megtermékenyítést igénybe venni kívánó házaspárnak fel kell keresni egy olyan centrumot, ahol ennek többféle változatával is foglalkoznak. Ide együtt ellátogatva az ott dolgozó orvosok részletes, szóbeli és írásbeli tájékoztatást adnak arról, hogy mik a feltételei annak, hogy ilyen segítséget kaphasson a pár a gyermekei megfoganásához, megszületéséhez. A tájékoztató részletesen foglalkozik az esetleges veszélyekkel, kockázatokkal, lehetőségekkel.

A részletes megbeszélés, a szükséges okiratok beszerzése után kezdődhet maga az orvosi beavatkozás. Ez minden esetben a hölgy petefészkeinek hormonális stimulálásával kezdődik. A hormonális gyógyszerek (legtöbbször injekció formában) napi többszöri beadása révén mindkét petefészekben több petesejt érésnek indul. Ezzel az eljárással elérhető, hogy a szokásos és természetes havi 1-3 petesejt helyett akár 15-20 petesejt is megérjen egy ciklus alatt. A gyógyszeres kezelést sorozatos ultrahang vizsgálat, szoros orvosi megfigyelés teszi biztonságossá, kontollálhatóvá. Amennyiben a női szervezet jól reagál a hormonális stimulálásra, azaz se nem túl kevés, se nem túlságosan sok petesejt érik meg -, ami miatt a további hormonális kezelést esetleg le kellene állítani - akkor a ciklus 14-16. napja körül a beavatkozás második fázisa kezdődik.

A petesejtek műtéti eltávolítása. A petesejteket egynapos műtéttel, felületes altatásban, a hüvely felől speciális ultrahang vezérelt tű segítségével távolítják el a női petefészkekből. A petesejteket kiveszik, majd mindegyiket külön-külön egy speciális táptalajjal bíró edénybe helyezik.

A beavatkozás után 1-6 órával a férj által frissen leadott és előkezelt ondófolyadékot belejuttatják az üvegbe, ahol megtörténik a megtermékenyítés. Minden petesejt mellé meghatározott mennyiségű spermát helyeznek megfelelő körülményeket (hőmérséklet, páratartalom stb.) biztosítva.

A megtermékenyülés megvalósulását 12-20 óra elmúltával ellenőrzik. Amennyiben nem történt meg a fertilizáció, akkor lehetőség van újabb próbára. A hibásan (pl. több hímivarsejt által) megtermékenyült petesejteket megsemmisítik. Van lehetőség a petesejt mélyhűtésére, illetve esetleges kísérleti célú felhasználására is. Ez utóbbit szigorú orvosi etikai kritériumok szabályozzák.

A megtermékenyült és jól osztodó petesejteket („pre-embriók”) a 2.-4. napon helyezik vissza a méhüregbe, amelynek számáról a házaspár, az embriológus és a műtétet végző orvos közösen döntenek. Általában 3, ritka esetben 2 vagy 4 megtermékenyült petesejt kerül beültetésre.

Egy másik módszer során a petesejteket nem a méhüregbe, hanem a petevezeték(ek)be helyezik el.

ICSI rövidítéssel jelölik azt az utóbbi időben nagy áttörésnek számító, és ezáltal igen elterjedt eljárást, amikor rendkívül kevés, gyakorlatilag pár darab hímivarsejt elégséges lehet a megtermékenyítéshez. Az eljárás lényege az, hogy a petesejt és hímivarsejt találkozása nem spontán történik, hanem az embriológus szakember a petesejtet megfelelő kezelés után gyakorlatilag egy, általa kiválasztott, „megfogott” hímivarsejttel termékenyíti meg, azaz beleszúrja egy nagyon vékony tű segítségével az előkészített petesejtbe. A képen pirossal bekarikázva a tűben a kiválasztott hímivarsejt látható. A petesejt másik oldalán látható eszköz a petesejt megtámasztását szolgálja.

A visszaültetésre nem került pre-embriók sorsáról - írásos nyilatkozatban - a házaspárnak kell három lehetőség közül döntenie, és a laboratóriumnak eszerint kell eljárnia:

1. a döntés lehet a pre-embriók fagyasztása, hogy sikertelenség esetén ezeket lehessen felhasználni egy ismételt próbálkozáskor
2. adományozhatók a pre-embriók más meddő házaspár részére,
3. kutatási céllal felajánlhatók

A tudomány mai állása lehetővé teszi azt, hogy a pár kérésére, a visszahelyezést megelőzően a 8 sejtes pre-embrióból genetikai vizsgálatok céljából sejtet vegyenek ki. Ebből a sejtből bizonyos ismert és vizsgálható betegségekre szűrés végezhető, és csak az erre nézve egészséges pre-embriók kerülnek visszahelyezésre. Természetesen ez az eljárás rendkívül kényes etikai kérdéseket vet fel.

A pre-embriók visszahelyezését követően pár óra ágynyugalom után a hölgy a kórházból távozhat.
 
A beágyazódás és így a terhesség tényének kimutatása vérből, terhességi hormonszint meghatározással történik. Ez a legkorábban és a legnagyobb biztonsággal igazolja a pre-embrió(k) méhüregben való megtapadását, azaz a terhességet. Már a visszaültetést követő 7-9. napon egyértelműen igazolható a várandósság ténye. Az ezt követő hetekben ultrahang segítségével az embriók szívműködése, száma, a gyermekáldás látható bizonyítékai is megjelennek.

A fentiekkel rokon eljárást GIFT rövidítéssel jelölik. A petefészek stimulálása után a kivett petesejtekből maximum négyet a hímivarsejtekkel együtt fecskendezik a petevezetőkbe műtéti körülmények között. A megtermékenyülés itt jön létre. Amennyiben 4-nél több petesejt nyerhető a petefészkek stimulálása során, akkor a fennmaradt petesejtek sorsáról a pár írásos formában dönt. A kontrollálhatóság hiánya miatt ritkábban alkalmazzák, mivel a megtermékenyülés női szervezeten belül és nem ellenőrzött módon történik.

A mesterséges megtermékenyítés minden olyan párnál alkalmazható, akiknél vagy saját, vagy adományozott ivarsejtekből a pre-embrió forma valamelyik eljárást alkalmazva létrejön, és a nő méhe alkalmas arra, hogy megtapadjon, valamint a hölgy a gyermeket ki tudja hordani, és meg tudja szülni. A módszer használatának egyetlen akadálya tehát a méh alkalmatlansága lehet.

A technika felfedezése és elterjedése előtt sok olyan házaspár volt, akinek nem lehetett gyermeke. Most ezek a párok az örökbefogadás mellett vagy helyett egy másik alternatívát is választhatnak.

A mesterséges megtermékenyítés aprólékos eljárását olvasva gondolhatnánk, hogy itt a gyermekáldás valószínűsége 100%-os. Valójában a módszer sikeressége, tehát a teherbeesés ideális esetben is ugyanolyan arányú, mint az egészséges párok szexuális együttléte esetén, de sok esetben jóval alatta marad.

Az előnye mellett sok hátránya van az eljárásnak, különösen akkor, ha az élet és magzatvédelmi szempontokat is figyelembe veszünk.

1. A hormonális kezelés okozhat komplikációkat az egyszerű, de sokakat zavaró plusz kilóktól az akár műtétet igénylő veszélyes állapotokig.

2. A petesejtek műtéti eltávolítása kellemetlen, fájdalmas beavatkozás, ahol szintén kell számolni esetleges műtéti szövődményekkel.

3. Pszichésen nagyon megterhelő lehet az eljárás. Ugyanis sokszor az első beültetésig is hónapok telnek el, mire a megfelelő számú petesejt megérik, ezek meg is tudnak termékenyülni a megfelelő számú hímivarsejt jelenlétében, és a megtermékenyült petesejtek megfelelő módon osztódásnak is indulnak. Ha ezek közül bármelyik nem ideálisan történik, akkor az arra a ciklusra fordított idő, fáradtság, kellemetlenség és pénz elvész. Amennyiben mindezek a dolgok szépen alakultak, és a megfelelő számú pre-embrió visszaültetésre került a méhbe, akkor a nőnek olyan gyógyszereket kell szednie, melyek gátolják a menstruációt, azaz a méh nyálkahártya nem lökődik le. Ez pszichésen és testi tünetekben is a terhesség érzetét adja. Azonban sajnos előfordul, hogy valós várandósság nincs, így a lelki megterhelés a vérvételek, és az ultrahangok során elég jelentős. Amennyiben nem történik meg a beágyazódás, akkor az eljárás jellegétől a gyógyszerek fajtájától, a család kérésétől, egészségi állapotától függően több-kevesebb várakozási idő szokott eltelni egy újabb próbálkozásig.

4. A gyakori ikerterhesség megfoganásából származó testi, lelki nehézségek

5. Az eljárás csak „maximális kapacitással” lesz sikeres. Az eljárást végzők célja, hogy minél több petesejtet kivegyenek, megtermékenyítsenek, és ebből kiválasztva a legegészségesebb négy pre-embriót visszaültessék a méhbe.

6. Az eljárás nagyon költséges. A TB bizonyos igazolt betegségek esetén a meddő párnak finanszírozhatja az eljárás költségeit 3 vagy 6 esetben - ez az elmúlt időszakban többször is változott. Azonban a gyógyszerek költségei minden esetben a házaspárt terhelik, amely akár a fél millió forintot is elérheti egy próbálkozási ciklus során. Amennyiben a TB által finanszírozott esetszámban nem jön létre a várandósság, akkor a párnak a további aszisztált reprodukciós eljárások igénybevételéhez az orvosi, a műtői, a felhasznált eszközök stb. költségeit is önerőből kell állnia.

A fenti eljárások számos etikai és jogi kérdést felvetnek, amelyre nem könnyű választ adni:

- Van-e jogunk mesterségesen beavatkozni egy ilyen összetett és bonyolult mechanizmusba? Hol a határ?

- Jogunk van-e pl. az ICSI kezelés során kiválasztani azt a bizonyos hímivarsejtet?

- Jogunk van-e szelektálni, hogy melyik jól osztódó kis emberpalánta kapja meg az esélyt az anyaméhben?

- Kinek van joga dönteni arról, hogy melyik betegségre szűrjék az éppen csak osztódásnak indult sejteket, és milyen betegségeket hagyjanak figyelmen kívül?

- Hogyan dönthet egy házaspár a már megfogant, visszaültetésre nem került, de a körülmények között életképtelen ember-kezdemények sorsáról?

Az élet- és magzatvédelem pártján állók – akik szerint az emberi élet a női és férfi ivarsejt találkozásakor, tehát a megfoganáskor végérvényesen és visszafordíthatatlanul elkezdődik, komoly fenntartásokat fogalmaznak meg a „lombikbébi” programokkal kapcsolatban.

Az eljárás során ugyanis több olyan állomás van, ahol csak az alapelvükkel szembenálló, számukra elfogadhatatlan döntés meghozatalával lehet továbblépni. Ennek legmarkánsabb pontja, amikor sérül az emberi élethez való jog és az esélyegyenlőség, amikor kiválasztják a beültetésre alkalmasnak ítélt, már élőlénynek számító pre-embriókat.

Egy biztos: minden házaspárnak, és minden szakembernek alaposan meg kell ismernie az eljárásokat és a lehetőségeket, és a lelkiismeretük alapján kialakítani a megfelelő álláspontot.

Bízom abban, hogy ez az írás hozzásegített a válaszok könnyebb meghozatalához és a tisztánlátáshoz.

Dr. R. Dékány Ágnes
Szülész-nőgyógyász szakorvos