- Hét évvel ezelőtt történt. A teljes életkoromhoz képest nem olyan nagy pálya ez még, mert most vagyok a harmincötödikben. Az utolsó hét év azonban mindenképpen óriási nagy változást jelentett az életemben. Valójában teljesen újjászülettem. Belül, mintha valamit kicseréltek volna bennem, úgyhogy új személyiség lettem, bár a személyiségjegyeim megmaradtak. Ugyanúgy én vagyok, Abaházi Zoltán vagyok, ha belenézek a tükörbe, akkor is hasonlót látok, mint azelőtt, de belül viszont óriási változás történt.

- Kezdjük az elejéről.

- Úgymond sikeres zenei pályát futottam be társaimmal együtt. 89-ben megalakult a Sing-Sing együttes, aztán csináltunk tíz nagylemezt, az egyik aranylemez lett. Az ezzel járó sikeres életmódot folytattuk. Volt olyan év, amikor 200 koncertet játszottunk itt ebben az országban. Ez a 90-es évek zenekarai között csúcsteljesítménynek számít. Az elsők között voltunk. De ezzel a zenész életmóddal egy hedonista életvezetést is magunkra húztunk. Én eközben megnősültem és el is váltam. Apa nélkül maradt egy két éves kisgyerek. Elkezdtem kábítószerezni. Két éven keresztül minden nap reggeltől estig drogoztam, szexuális kicsapongásokban éltem, és ami ezzel jár, azt szinte mindent megtapasztaltam, kipróbáltam. Ezzel olyan mély válságba jutottam belül, hogy igazán nem találtam az életnek azt az értelmét, ami az embert boldoggá teszi. Kívülről úgy tűnt, hogy ez egy sikeres életmód. Úgymond egy álom életet éltünk az akkori fiatalok számára. Mi álltunk a színpadnak azon a felén, a csúcs felén. Az életünk is sikeresnek tűnt, volt pénzünk, meg tudtuk tenni azt, amit akarunk. Ki tudtuk hajtani az életnek az örömeit . Mégis belül mindez nagy válságot okozott, mert nem hozott maradandó örömöt, csak pillanatnyiakat, és belül egy nagy szakadék kezdett tátongani. Egyre jobban kezdett nyomasztani, hogy tönkretettem egy nőnek az életét, egy gyerek életét, akiket ott hagytam. Ezektől az emlékektől nem tudtam szabadulni, hiába voltak a legnagyobb örömök , nem tudták elfelejtetni.

- Mitől változtál meg?

- 1997-ben eljutottam a BS-be, elhívtak a Hit Gyülekezetének egy rendezvényére, hogy nézzem meg, hogyan találkoznak az emberek Jézussal. Hát ez számomra teljesen leverte a lécet. Hogyan lehetne Jézussal találkozni? Ez micsoda badarság, ostobaság. Hiszen ez biztos az emberek valami manipulálása, megtévesztése, biztos a pénzről szól - gondoltam. De valahogy belül mégis azt éreztem, nem lehetek annyira kegyetlen ember, hogy amíg valamiről nem nézem meg, hogy micsoda, véleményt alkotok róla. Ha ennyi embert vonz, akkor elmegyek, és megnézem, hogy mi ennek a nyitja. Gondoltam, majd én megfejtem. És hát nem nekem sikerült megfejteni, hanem Jézus fejtett meg engem. Még be sem léptem a csarnokba, és már átjárt egy olyan erő, amit addig soha nem tapasztaltam meg egyetlen drogos, mámoros, szexuális vagy bármilyen élményben. Nem tapasztaltam azt a békességet, azt az örömöt, amivel mintha leöntötték volna az embert. És akkor ott bevillant az a kép, hogy ezek az emberek ezt értik a Jézus Krisztussal való találkozáson. Akkor kezdett bevillanni, hogy ez nem egy fizikai találkozás, mint egy emberrel, hogy szia - szia! Szellemi élménynek nevezném. Van az embernek más szellemi élménye is, de ez az élmény az Isten Szellemével való találkozás, ami teljesen megnyugtatja az embert, és akkor ott egy felhívással átadtam az életem Jézusnak. Ez is úgy történt, hogy elgondoltam, ha ez, aki most megérintett, Jézus, akkor jó, akkor most kössünk szövetséget. Én megteszem, amit ő kér, de akkor ő is változtassa meg az életemet. S akkor ezt, amit most ad, ezt adja mindig.

- Valóban jó a kérdésed, mert vegyes. Az valóban ott fogalmazódott meg bennem, hogy ez, aki most érint, ez lehet Isten, vele még nem találkoztam. Érdekes, hogy a gondolataim és az érzéseim elkezdtek egymással küzdeni. Az elmém harcolt, és elkezdte sorolni azokat az örömöket, amiket szerettem: hogy szeretek drogozni, szeretem azokat az élményeket, amiket eközben átélhetek. Ez a mindent átható érzés pedig azt kezdte el mondani bennem, hogyha ez tényleg az Isten, akkor ez az igazság. És ha én találkoztam az igazsággal, és továbbmegyek azon az úton, amelyen addig jártan, akkor mindig tudni fogom, hogy ott volt egy lehetőségem, amit elmulasztottam. Ezek fogalmazódtak meg bennem, és úgy döntöttem, hogy ha ez Jézus, akkor jöjjön be az életembe, és szabadítson fel. Mert éreztem, hogy ez jó, ez annyira jó, amit még sohasem tapasztaltam. S mondom, ha ez ilyen jó, és mindig megmarad, akkor én is meg tudok Jézus Krisztusban maradni.

- Érdekes, hogy akkor pont nem voltam drogos állapotban. A két év alatt egy kezemen meg tudom számolni, hány napot nem drogoztam. Volt egy-két nap, amikor nem. Ráadásul ez egy délelőtt volt, egy szombat délelőtt, amikor pont nem úgy jött ki a lépés.

- Mindenképpen volt bennem vívódás. Ún. könnyű drogokat használtam, marihuánát, hasist, és az a hír járja, hogy ezekre nem lehet rászokni. Az az orvosi vélemény, hogy ezek olyan hallucinogén anyagok, amik nem okoznak fizikai függőséget. Ezért én nem is gondoltam azt, hogy függő lennék, de már kezdett gyanússá válni, hogy akkor miért drogozok minden nap. Elkezdtem vizsgálni, hogy rá lehet-e szokni ezekre, vagy tudok-e nélkülük élni. Arra jöttem rá, hogy nem tudok, és nem is akarok nélkülük élni, mert egy olyan ún. magasabb érzelmi, és közérzeti állapotba vezettek be, amelyre szükségem volt, hogy el tudjam viselni azokat a gondokat, amelyek nyomtak. Nem akartam a világ dolgaival foglalkozni, értelmetlennek láttam a világot. Egzisztenciálisan előrehaladhatatlan, az emberi problémák megoldhatatlanok. Ráadásul a zenész életnek is van egy sajátos terhe. A rockzenei koncertekre ugye többnyire súlyos hátterű gyerekek járnak, akik vagy csonka családban élnek, vagy pedig súlyos terheik, gondjaik vannak. És ezek a gondok - igaz nem tudtam így megfogalmazni - de ránk jöttek. Azt várták, hogy mi majd a zenénkkel, szövegeinkkel kiszabadítjuk őket, adunk majd nekik valamilyen megoldást. Hát én tudtam, hogy ez lehetetlen. Az én életem is csonka, az én életem is tönkre ment. Hogy tudnám én megoldani más életét, mit tudnék neki adni? Ezért menekültem ez elől.

- Abszolút, még azt is tudnám mondani, hogy hasonlít a kettő egymásra. Most lehet, hogy ez megdöbbentően hat sokaknak, de mégis Jézus egy olyan érzést tud adni, sőt ez nemcsak egy érzés, hanem olyan szellemi élmény, ami felülemeli az embert a gondokon, a problémákon. Egy kicsit azt érzem, hogy maga a drog valójában egy hamis másolása ennek az eredetinek. Persze nem akarom a drogokat reklámozni, borzalmasan elítélek mindenfajta drogozást, és nagyon károsnak találom. Az én életemben is okozott még a fű is olyan elváltozásokat, amelyek a mai napig is még gyógyulás alatt állnak. Van egy olyan anyag, aminek a neve extasy, ami egy nagy boldogságérzés élményét adja. Teljesen le van másolva Istennek az a boldog, szerető Szelleme, amivel Isten megérinti, körbeveszi az embert. Ha az ember rádöbben, hogy milyen Isten valójában, az valóban csodálatos. A drogok pedig másolni próbálják ezt az élményt, de közben az embert nyomorba taszítják, szellemileg is, testileg is leépítik. Egy idő után úgy érzi, ha nincs drogos állapotban, akkor egyszerűen elképzelhetetlen az élet. Isten Szelleme viszont épít. Mióta találkoztam Vele, és átadtam az életemet, attól kezdve soha nem drogoztam, soha nem gyújtottam rá. Nem mondta nekem senki, hogy ne drogozzak, és ne gyújtsak rá. De valahogy belül kicseréltek, és kezdtem azokat a dolgokat egészen másképp látni, és nem kívántam többé. Egy új belsőt kaptam, aminek teljesen mások a kívánságai, mint előtte. És az benne az érdekes, hogy pont azokat nem kívánom, amit a Biblia bűnnek mond. Ennek a kettőnek az egybeesése bizonyítja számomra, hogy Isten érintett meg. Pont olyan életszemléletet és pont olyan érzéseket hozott belém, amelyek megegyeznek azzal, amivel a Bibliát olvasva találkozom.

- Nekem nem volt ezzel abszolút semmi problémám, nem küzdöttem vele. De persze van más terület, ahol van harca az embernek. Az ember teste nem változik meg, a bensője kicserélődik, de a teste ugyanaz marad. Ezért a bensője és a teste között egy ideig dúl a harc, amíg ez a benső át nem veszi az irányítást, és nem erősödik meg annyira, hogy a test impulzusait el tudja nyomni. Mindannyian ugyanabban a világban élünk, ugyanazokat látjuk a szemeinkkel, ugyanazokat a szagokat érezzük, ugyanazt tapintjuk továbbra is, ugyanazokat a hangokat halljuk a fülünkkel. Minden érzékszervünk ugyanaz, tehát a külső impulzusok nem változtak, csak a belsőnk, az lett erősebb

- Legfőképpen a családi állapotom változott. Akkoriban együtt éltem egy lánnyal, és nagy csata dúlt közöttünk, hogy most milyen életmódot éljünk tovább. Aztán végül is az isteni életmód győzött. Ezután össze is házasodtunk, és most a harmadik gyermekünket várjuk. Ez számomra azért csoda, mivel egy házassági kudarc után úgy döntöttem, hogy soha nem fogok többé megnősülni, és soha többé nem akarok gyereket. Akkora traumát okozott nekem ez a kudarc, és ennek nem akartam még egyszer kitenni magam. Engem se érjen többé ekkora trauma, és nehogy még egyszer tönkre tegyek valakit. Ebben igazán az a nagy dolog, hogy a volt feleségem és az első házasságomból született fiam élete is helyreállt. ők is megismerték Istent. Volt feleségem is újra férjhez ment, és született újabb gyermeke. Isten tehát nagyon boldog, kiegyensúlyozott családokat hozott létre mind a két oldalon. Az első fiam, aki most 12 éves, kitűnő tanuló, és falja a könyveket. Ami ugye azért is nagyszerű, mivel az elvált szülők gyerekeiről tudjuk, hogy eléggé megsínylik a dolgot, és azt tudom mondani, hogy Isten ezeket a hiányokat kipótolta az életében. Ezért nagyon-nagyon hálás vagyok, és a mostani családomért is. Olyan gyönyörűek ezek a gyerekek, hogy nagyon-nagyon sajnálnám a mostani állapotomban, ha ez kimaradt volna az életemből.

- Mindig mosolygós voltam, ez az alaptermészetem, de azért a megtérésem előtti mosoly nem ezt tükrözte. Egy kábítószeres vigyorból nem a boldogság árad ki. Ez tény. Mostani állapotom csak Istennek a műve, ő szabadított meg abból a helyzetből, ő vette le azt a nagy batyut a hátamról, amit cipeltem, és ő temette be azt a gödröt, amiben voltam. És én örülök, hogy tényleg van értelme az életnek, és van lehetőség arra, hogy az ember boldogan éljen itt a földön. Én azóta arra is feltettem az életemet, hogy nagyon sok ember ezt valóságosan megtapasztalhassa, hogy sok embernek a sorsa megváltozzon. Ezért sokaknak beszélek erről. Egy időben sokat jártunk a Nyugati-térre, és csináltam egy új zenekart direkt azért, hogy csak ezekről a változásokról énekeljünk dalokban, és szóban is elmondjuk, hogy mi történt velünk, hogy másoknak is jusson ebből az örömből. Tudom, hogy sokszor ez visszatetsző: Sok ember ezt egy távoli dolognak éli meg, egy erőltetésnek, hogy most valami vallásos mázt akarnak rátenni. Azt tudom elmondani, hogy én ugyanígy gondolkodtam, ugyanilyen ember voltam, mint akár az, aki most ezt a cikket olvassa, és talán ellenérzése van. Én ugyanígy távol tartottam magam minden keresztény színezetű dologtól, mert egy vallást láttam benne. De Isten érintése megváltoztatott. Ezért azt tudom mondani ezeknek az embereknek, hogy egyszerűen kívánják, hogy Isten érintse meg őket, hogy legyen erről valóságos személyes tapasztalatuk. Hogy megtudhassák, hogy Isten létezik, Isten jó, és hogy milyen jót tervezett az ő életükben is, ami most éppúgy nem tud megvalósulni, mint az én életemben sem tudott, amíg nem akartam. Olyan dolgok vannak elrejtve mindenkinek az életében, ami sokkal jobb, mint amit most megél. Ha boldog, akkor még boldogabb lehet, ha nem az, akkor a boldogság van elrejtve az Istenben számára, ami átvehető.

- Ezt az együttest úgy hívják, hogy Face to Face. Három tagú: Barille Pasquale dobol benne, aki az R-Go-nak volt a dobosa, Botos Lajos basszusgitározik, énekel, és jómagam. És mind a hárman a Vidám Vasárnap zenekarának a tagjai vagyunk. Most azt tartjuk a legfontosabb célunknak, hogy a Vidám Vasárnapot tudjuk támogatni, és nagyon szeretünk ott zenélni. Élvezzük, és nagyon nagy öröm számunkra, hogy ebben a munkában benne lehetünk. Azt látjuk, hogy ez igazán sok ember életét meg tudja változtatni. A televízió egy nagyon jó lehetőség, hogy sok embert tudjon egyszerre elérni.

- Mindenképpen szeretném a gyermekeimet úgy nevelni, hogy ők is ismerjék és szeressék Istent. Szeretnék nagyon sok emberhez eljutni akár a zenén, akár személyes kapcsolatokon keresztül. Isten tervéhez csatlakozva azt szeretném, hogy ebben az országban egyetlen olyan ember se legyen, aki nem hallott még arról, hogy Isten mit tervezett az életében. A döntés szabadsága az embereké, de azt szeretném, hogy minden ember legalább arra a pontra eljusson, hogy tudja, mit tervezett Isten az életében, és annak a fényében tudjon dönteni.

- Én köszönöm, és viszont kívánom ugyanezt!