Szakemberek egybehangzó véleménye szerint a házasság első heteiben - de még jobb, ha már a jegyesség ideje alatt - a párok megbeszélik egymással, majd közös nevezőre hozzák a családtervezéssel kapcsolatos nézeteiket. Tehát megállapodnak abban, hogy hány gyermeket szeretnének vállalni, mikorra szeretnék az első gyermek megszületését, körülbelül mekkora legyen a gyermekek közötti időköz. Később természetesen elképzeléseik változhatnak, de az előre kialakított egységes megállapodást jóval könnyebb módosítani, mint azt, amiről már az elejétől fogva különbözőképpen gondolkodtak.

A frissen házasodott párok esetében kívánatos, hogy legyen idejük az egymáshoz való alkalmazkodásra, hogy mielőtt felvállalnák a családalapítás felelősségét, megtanuljanak kommunikálni és az életüket egymással megosztani. A házasság bölcs megalapozása egy egész életre szóló boldogsággal, beteljesedett, kiegyensúlyozott élettel ajándékozza meg a házaspárokat!

Ha az első gyermek túl hamar érkezik meg, az újdonsült anyának és apának sokkal kevesebb ideje lesz az egymással való foglalkozásra, a házasság építésére: az újszülött leköti szinte minden figyelmüket az otthonban. Ekkor még nincsenek megfelelően összecsiszolódva, ugyanakkor hirtelen felborul a napi ritmus, gyakori az éjszakázások miatti fáradtság és kimerültség. Ez könnyen feszültségekhez, megoldatlan és kezeletlen problémák felgyülemléséhez vezet. Még jobban súlyosbítja a helyzetet, amennyiben a házastársak a - Magyarországon sajnos nagyon általános - tradíciónak engedve a nagymamákat is beszervezik a csecsemő ellátásába.

Másrészt az is igaz, hogy minél gyorsabban jön meg az első gyerek, annál kisebb a fiatal pároknál az önközpontúság kialakulásának lehetősége.
Helyes dolog tehát az átgondolt családtervezés.

A születendő kisbaba elodázását a fogamzás gátlásával érhetjük el.
Napjainkban már számos fogamzásgátló-módszert ismerünk. A továbbiakban szeretnénk egy teljes körű áttekintést adni ezekről, hogy pontos információk birtokában hozhassák meg döntésüket azok, akik tervezni kívánják gyermekvállalásuk időpontját.

A választás során a következő szempontokat érdemes figyelembe venni:

Az alábbiakban összefoglaljuk a különféle fogamzásgátló eszközök jellemzőit, mindegyiknél bemutatva az előnyöket és hátrányokat.

A hormonális fogamzásgátlók közül napjainkban a tabletta a legelterjedtebb születésszabályozó módszer. Tüsző- és sárgatesthormont tartalmaz, amelyek megakadályozzák a tüszőérést és a tüszőrepedést. A méhnyak-váladékot átjárhatatlanná teszik a hímivarsejtek számára. Ugyanakkor a méhnyálkahártya is alkalmatlanná válik az esetleges beágyazódásra. Egészen addig, amíg egy nő szedi a tablettát, a tabletta szabályozza a menstruációs ciklus idejét és nem a saját hormonjai. A tabletta szedésének abbahagyása után általában megindul a természetes ciklus, de van, hogy a peteérés még akár 90 napig szünetel.

Bár a fogamzásgátló tabletták használata rendkívül népszerű napjainkban, az életet és a magzatot védelmezőknek fenntartásaik vannak az alkalmazásukkal. Ugyanis a tabletták lehetővé tehetik a megtermékenyülést, de megakadályozzák a megtermékenyített petesejt beágyazódását, vagyis kémiai abortuszt eredményezhetnek, amely számukra elfogadhatatlan.

A tablettán kívül három fogamzásgátló eszköz található ebben a csoportban. A hormontartalmú implantátumok esetében a bőr alá ültetett gyufaszál nagyságú rudacskák, akár 5 évig is megakadályozhatják a terhesség létrejöttét. Azonban a menstruációs ciklust rendszertelenné tehetik. A hormontartalmú injekciók az implantátummal szemben, sokkal rövidebb ideig adnak védettséget (3 hónap), és szintén megjelenhet a menstruációs zavar. A tablettához hasonlóan ezeknél is megjelenhetnek az egészségkárosító- és mellékhatások.

A sürgősségi, vagy esemény utáni tabletta az említett két nemi hormont tartalmazza a megfelelő kombinációban, de sokkal nagyobb dózisban. Egy hónapban maximum 4-szer alkalmazható, így rendszeres fogamzásgátlásra nem alkalmas. A tablettában lévő hormonok befolyásolják a tüszőrepedést, akadályozzák a fogamzást, megakadályozzák a pete beágyazódását a méh nyálkahártyájába, tehát kifejezetten kémiai abortuszt idézhetnek elő.

Egy következő születésszabályozó módszer a méhen belüli fogamzásgátló eszköz, a spirál. Működése alapján a spirál akadályozza a petesejt megtermékenyülését, és gátolja a megtermékenyített petesejt megtapadását a méh nyálkahártyáján, így abortuszt idézve elő. Akár 10 éven keresztül is a méhben hagyják. Leginkább többedszer szülő nőknek javasolják, ugyanis előfordulhatnak szövődmények a használata során, amelyek a későbbi teherbe esés esélyét csökkenthetik.

A spirálnál felmerülő súlyos komplikációk miatt sokaknak fenntartásaik vannak az eszközzel kapcsolatban. A spirált használó nőknél, ha teherbe esnek, a terhesség általában méhen kívüli. A vetélés 3-szor, a méhen kívüli terhesség pedig 10-szer (!) gyakoribb, mint azoknál, akik nem használnak eszközt. Ezenkívül a spirál is okozhat abortuszt - a vetélést mesterségesen létrehozhatja.

Viszonylag új a hormontartalmú méhen belüli fogamzásgátló eszköz, amelynek aktív hatóanyaga öt éven át biztosítja a fogamzásgátló hatást. Helyileg erős hormonhatást fejt ki: a méhnyak csatornájának nyákmennyisége csökken, viszkozitása nő, így az ondósejtek nem tudnak feljutni a méhbe. Ha mégis megtermékenyülne a petesejt, akkor az eszköz a méhnyálkahártyába való beágyazódását akadályozza meg, tehát ugyanúgy kémiai abortuszt eredményez, mint a tabletták.

Élet- és magzatvédelem szempontjából mindenképpen elfogadható módszerek, mivel sem jelentős egészségkárosodást, sem abortuszt nem okoznak. Viszont tudni kell róluk, hogy a használatuknak nagyobb a hibaszázaléka (pl. nem megfelelő felhelyezés miatt), emiatt a nem várt terhesség létrejöttének valószínűsége nagyobb (évente 100-ból 2-35).

A barrier módszerek közül a pesszárium gömbszelet alakú, vékony gumilemezből áll, mindig spermicid (spermiumölő) krémmel együtt alkalmazandó. A pesszáriumot az együttlét előtt kb. 6 órával kell felhelyezni, és az együttlét után is kb. 6 órát kell várni az eltávolításig. Általában kétévente szükséges cserélni, és az esetleges húgyúti fertőzések fellépése és állandó kiújulása során érdemes más fogamzásgátló módszert választani.

A vékony latexből készült gumióvszer (kondom) rásimul a megmerevedett péniszre, és megakadályozza, hogy a szexuális aktus során a hímivarsejtek a hüvelybe kerüljenek. Világszerte a legszélesebb körben használt fogamzásgátló eszköz. Ráadásul a nem kívánt terhesség megakadályozása mellett a nemi úton terjedő betegségek egy része (pl. HIV-fertőzés, Hepatitis) ellen is bizonyos védelmet tud nyújtani. Ajánlatos olyan gumit használni, amely nonoxynol-9 nevű spermicid anyaggal van bevonva - ez ugyanis növeli a hatékonyságot.

Az óvszer pszichés szempontból is jótékony hatású a házaséletben: egyrészt lehetőséget nyújt a férjnek, hogy aktívan részt vegyen a fogamzásgátlásban, így ez nem csak a nő feladata és felelőssége lesz csupán. Másrészt segít a férfinak a szexuális egyesülés elnyújtásában, és ezzel fokozza mindkét házasfél örömérzését.

A spermicid készítmények zselé, hab, hüvelykúp és film formájában kerülnek forgalomba, amelyek a legjobb eredmény elérése érdekében kiegészítendők pesszáriummal, vagy kondommal. A készítményt az aktus előtt 10-30 perccel kell a hüvelybe helyezni, amely elpusztítja a hímivarsejteket, vagy képtelenné teszi azokat a megtermékenyítésre.

A megszakított közösülést csak azoknak a pároknak ajánlják, akik a fent leírt fogamzásgátló módszereket nem vették igénybe, de tudniuk kell, hogy viszonylag nagy az esély a terhesség létrejöttére az együttlét során.

A természetes családtervezés esetén a terhesség vagy a terhességek között eltelt időszakok szabályozása mesterséges fogamzásgátlók nélkül történik. A módszerek alapját meghatározott biológiai, élettani sajátosságok képezik.

Egyik módszere a test ébredési alaphőmérsékletének mérése, amely során az ovuláció, vagy tüszőrepedés idején magasabb hőmérséklet (kb. 0,5^oC-kal) a jellemző. Ennél a módszernél fontos minden nap megmérni a hőmérsékletet, ami viszont egy nyugtalan éjszaka után is változást mutathat.

Az ún. naptár-módszer szerint meghatározható, hogy a nő a menstruációs ciklus alatt mely időszakban termékeny, ekkor tartózkodni kell az együttléttől.

A tüszőrepedéses módszer során a nők a hüvelybemenetben található nyákot állandóan ellenőrzik, amely a tüszőrepedést megelőzően fokozottan nedvessé és síkossá válik. A termékeny időszak tehát a nyálka megjelenésétől, a csúcsnapot (sokszor a tüszőrepedéssel egybeesik az ideje) követő 4 napon át tart. De nemcsak a méhnyaki nyák, hanem a nyálmirigyek által termelt nyál is hasonlóan viselkedik, és ezt is lehet gyógyszertárban kapható eszközökkel vizsgálni (ilyen eszköz a DONNA, vagy a PG-53).

Nagyon jó hatékonyságot érhetünk el a fogamzás gátlásában, ha a természetes módszereket és a barrier módszerek valamelyikét (pl. a gumióvszert) együtt alkalmazzuk.

A meddővé tétel vagy sterilizáció olyan beavatkozás, amely véglegesen megakadályozza a nő teherbeesését, vagy a férfi nemzőképességét. A női meddővététel során mindkét petevezetéket lekötik, a férfi sterilizáció során pedig a herezacskó bőrén történő metszés után az ondóvezeték kerül lekötésre (vazektómia). Mindkét beavatkozást csak igen nagy műtéttel lehet helyreállítani.

Reméljük, hogy fenti áttekintésünkkel segíteni tudtunk abban, hogy az olvasó a legmegfelelőbb fogamzásgátló módszert válassza. A hölgyek számára fontos lehet bizonyos esetekben a szülész-nőgyógyászukkal történő konzultáció is.

Végezetül megjegyezzük, hogy a legnagyobb biztonságot mindenképpen az jelenti a párnak (és később a születendő gyermeknek is), ha a szexuális együttlétre a házasság keretei között kerül sor. Így a családtervezésnek megvan a biztos háttere. A kölcsönös elköteleződésben élő felek könnyebben meg tudják osztani a terheket, ezáltal a nő és a magzat életének veszélyeztetését elkerülő megoldásokat tudnak választani.

Várjuk észrevételeiket, kérdéseiket!